Ha a horgászat közben nemcsak a kifogott halakban szeretnél gyönyörködni, hanem a téged körülvevő természeti környezetben is, akkor jó választás a nemrég megnyílt Dália Tavak. Ide látogattam egy 48 órás horgászatra a legnagyobb kánikulában.
A TÓ MEGKÖZELÍTÉSE
A tó Veszprém megyében található, kb. 130 km-re, a forgalomtól függően közel kétórányira Budapesttől.
Hogy milyen az út az autópálya után a fenti útvonalon, azt nem tudom megmondani, én ugyanis az M7-est választottam, mert Fejér megyei matricám van. A két útvonal távolságra és időben is majdnem megegyezik. Ami megdöbbentett, az az, hogy úgy éreztem, mintha egy másik Magyarországon járnék. Leggyakrabban Heves, Nógrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben közlekedem, ha vidékre visz az utam. Tisztelet a kivételnek, rengeteg pusztuló, haldokló falut látok, sok helyen már a kocsma is bezárt. A Várpalotától Bakonyszentkirályig érintett falvakban viszont példás rend van, szépek a házak. Az utak pedig egy Várpalota utáni pár kilométeres szakasztól eltekintve kitűnő állapotban vannak, sehol egy kátyú, de még foltozgatás nyomai sem láthatóak. Egészen a tóig aszfaltozott úton lehet autózni.
A TÓ ISMERTETÉSE
A Dália Tavak egy több tórészletből álló víztározó, ami a Hajmás-patak felduzzasztásával jött létre. Jelenleg a 2-es és 3-as tavon lehet horgászni. Van ott egy ötödik tó is, de ez tudtommal egy horgászegyesület kezelésében áll. A 2-es tavat választottam, mert abban vannak nagyobb halak, és annak a partján van elegendő hely a tábor kialakítására.
A 2-es tó kb. 200m széles, és 300m hosszú, tehát 6 hektár lehet. Mindkét partja mentén stéges horgászhelyek vannak kialakítva. A déli oldalon 10, az északin pedig 13. A stégek tehát 20-30 méterre vannak egymástól, és mindegyik 3×1,5 méteres, egy horgász fér el kényelmesen. Ilyenkor nyáron nem árt tudni, hogy hol van árnyék. A déli oldal szinte teljesen kopasz, csak az 1-es állás árnyékos. Az északi oldalon pedig a 11., 14., 15., 21., 22. és 23-as helyeken találsz árnyékot a stég közelében.
Vigyázni kell azonban, mert a fák nem fiatalok. Mire behúztam mindkét végszerelékemet, percek alatt egy jó nagy vihar kerekedett. Karvastagságú száraz ágak elkezdtek potyogni az autóm körül, úgyhogy repülőrajttal menekültem ki a szabad térre. Szerencsére a sátram még nem állt. Ezek után az inkább a napra állítottam fel, és az autóval is oda parkoltam.
Minden stéghez tartozik egy nagy mulcsozott placc is, ami ideális a sátorállításra. Én csak azért nem oda sátoroztam, mert még az is túl közel volt a fához.
SZÁLLÁS, TOALETT, TISZTÁLKODÁSI LEHETŐSÉG
Na, ezek azok a világi hívságok, amiket itt ne keress! Ez egy nomád hely. Mobil toalettek persze vannak, de a fejed feletti fedélről és a tisztálkodásról magadnak kell gondoskodnod. Én szeretek sátorozni, a tisztálkodást pedig egy 10 literes kemping tusolóval oldottam meg. A halőr segített, megtöltötte nekem kútvízzel. Abból mindkét este le tudtam tusolni, és napközben is jó hasznát vettem a nagy melegben.
NYITVA TARTÁS, JEGYÁRAK, ELÉRHETŐSÉG
A tó 0-24 óráig nyitva van, de érkezni természetesen csak napközben lehet.
A jegyárak 2023-ban:
12 óra / 2 bot 4.500.- Ft.
24 óra / 2 bot 7.000.- Ft.
A tó honlapja: https://www.daliatavak.hu/
Facebook oldala: https://www.facebook.com/daliatavak
A halőrház telefonszáma: +36 (30) 122-2377
De ha helyet akarsz foglalni, akkor ne ezt hívd, hanem a tó honlapján foglald le a helyedet online itt: https://www.daliatavak.hu/horgaszhelyfoglalas/
HALÁLLOMÁNY
Két tónusú tükörpontyok, fekete színű tőpontyok, aranysárga pikkelyesek, koik, spanyolmintás koi pontyok, ghostok (fehér szellem) és spanyolmintás pontyok úszkálnak a tavakban. A legnagyobb ponty jelenleg 17 kg. Laknak a tóban emellett amurok is, a legnagyobb 15 kilós.
A HORGÁSZAT
A 16-os állást foglaltam el. Mint mostanában mindig, azzal kezdtem, hogy üresen betettem a hajót, és megradaroztam az előttem lévő vizet. Hallottam, hogy a patakmedret érdemes meghorgászni. A radar azonban a partszélben sekély, mindössze 60-70cm-es vizet mutatott, ami egyenletesen mélyült 1,70-ig, majd a tó közepétől ismét emelkedett. patakmedernek nyomát sem találtam. A radar szerint a meder nem kemény, van némi iszap, ezért 20cm-es előkéket tettem fel, és kikönnyítettem a csalit, majd a végszerelékeket a tó közepéig húztam be, ami kb. 100m.
A vihar csak minimális mértékben csillapította a hőséget, ugyanakkor a lehullott eső még nagyobb fülledtséget eredményezett. Nem is számítottam sok kapásra. Az látható volt a víz felszínén, hogy van mozgás a tóban, sok beleúszás is megszólaltatta a kapásjelzőmet, de az első kapásra éjfélig kellett várnom. Egy nagyon szép mintázatú, de nem túl nagy, kb. 3 kilós ponty tette tiszteletét nálam. A Yoda bojlit vette fel. Addigra olyan fáradt voltam, hogy lefotózni is elfelejtettem. El is mentem aludni.
Másnap 4-kor a bocik ébresztettek. A tó mellett ugyanis egy gazdaság üzemel, vagy talán inkább génbank, mert csupa szürkemarhát láttam.
Akinek nagyon kényes az orra, azt lehet, hogy zavarni fogja, engem nem zavartak. Hatalmas területük van, ezt járják be a napi rutinjuk szerint, tehát nincsenek mindig a tó mögött. Viszont minden reggel kakasszó helyett ők ébresztenek. Nincs is ezzel semmi baj, napkeltekor a tisztességes horgász helye ott van a bot mögött.
Az első kapás most sem jött túl korán, már majdnem 7 óra volt. Neki a Rodin pop-uppal kikönnyített két szem tigrismogyoró tetszett meg, amit Rodin locsolóval igyekeztem még vonzóbbá tenni. Őt már nem felejtettem el lefotózni.
Közben valaki mondta, hogy keressem csak tovább a patakmedret, mert ott van az. És érdemes oda húzni, mert előszeretettel tanyáznak ott a halak. Ismét betettem tehát a hajót a radarral. Mivel velem szemben senki nem horgászott az egész parton, ezúttal még tovább mentem. És láss csodát, kb. 3/4 távolságon megtaláltam a patakmedret, ahol 2m mély a víz. Mivel ebben a nagy melegben ritkák voltak a kapások, az oldódó Yoda helyett a tartós, és igen jól szelektáló Tüzes Barack hóemberrel csaliztam.
A harmadik ponty még többet váratott magára, egészen délután négyig. A patakmederből a Tüzes Barackot vette fel.
Ezután aznap már sajnos egyetlen kapásom sem volt. Első éjszaka tök egyedül voltam. Kedd reggel azonban 6 stég megtelt. A horgásztársaknak sem voltak azonban kapásaik, csak kisebb returhalakat sikerült fogniuk.
Mindenesetre az első 24 órát 3 hallal sikerült zárnom. Ez biztatónak tűnt, és már tudtam hol a patakmeder. Bizakodóan tekintettem a második napra.
A várakozásaim azonban nem váltak valóra. A második 24 órában mindössze egyetlen kapást sikerült kicsikarnom a tigrismogyoró-Rodin kombóval. Kb 10 perces fárasztás után halam már mindössze 20-25 méterre volt a stégtől, amikor talált valami akadót, és beleúszott. Letettem a botot az állványra, hátha kiszabadítja magát. Ezt bizonyosan meg is tette, hiszen szakáll nélküli horoggal horgászom, nemcsak itt, de mindenhol. A halat és a végszereléket is elvesztettem sajnos. Ezután ólom helyett kavicsot tettem fel, mert azzal sokkal biztonságosabban lehet fárasztani akadós vízen, hiszen a fárasztás kezdetén kiesik. De több kapást nem sikerült elérnem. Délután kettőkor össze is pakoltam.
ÖSSZEFOGLALVA
A tó nagyon szép környezetben van, az egyik legszebb, ahol valaha horgásztam. Minden bizonnyal szép halakban sincs hiány, de a nagy kánikula miatt erről nem nyílt alkalmam meggyőződni. Ha előre tudom, hogy hol a patakmeder, akkor persze jobb eredmény is lehetett volna. A radar segítségével és egy szemközti tereppontot kinézve így nagyon precízen meg lehetett volna etetni egy pontot.
A 16-os állásról persze csak akkor szabad oda horgászni, ha szemközt nincs senki. A patakmeder eléréséhez célszerűbb az 1-10-es állások valamelyikét lefoglalni. Igaz, ebben a kánikulában azoknak is megvan a hátrányuk: egész nap aszalódhatsz a napon. Viszont onnan dobós pecával is elérhető, ha ki tudod tapogatni, és elég pontosan tudsz dobni. Én maradok a hajó és a radar mellett, ez biztosabb.
Görbüljön!
Tősér Sándor